Ünnepek | SkyChat.hu

Húsvéti szokások

Gömbi — Mon, 25 Mar 2024 11:06:27 +0000

A tavasz a várva várt felmelegedésen kívül több ünnepet is magával hoz, amelyek közül a legtöbben kétségtelenül a húsvétot várják. A kétnapos ünnep második napján, húsvéthétfőn a fiatalabb legények (és sok helyen még az idősebb férfiak is) locsolkodni indulnak egy kis kölnivel (vagy egy szódás palackkal) és egy locsolóverssel felszerelve, hogy megöntözzék a környék leányait és asszonyait, nehogy azok elhervadjanak.

Mi magyarok meg sem kérdőjelezzük igazán ezt a népi hagyományt, azonban kevesen tudják, hogy egyáltalán honnan származik, és hogy pontosan mik is tartoznak hozzá. Következzék tehát a húsvét története, dió helyett tojáshéjban!

Húsvéti szokások – A húsvéti locsolkodás

Ez a szokás egy régi vidéki szokásra tekint vissza. Húsvéthétfőn a fiatal mezőgazdasági munkások ez vödör hidegvizet önthettek azokra a lányokra, akik házasulandó korúvá váltak, de néhány leányzó nem úszta meg ennyivel, és a közeli patakhoz vitték, ahol megmártóztatták őket. Ma már a legtöbb helyen a vödör vizet leváltotta a kölni, habár a vidéki településeken még mostanában is hallani a szódás palackból lelocsolt lányok sikoltozását húsvéthétfőn. A locsolkodásba mára már az idősebb korú nőket is bele szokás venni, függetlenül attól, hogy házasok-e vagy sem, legyen szó, családtagokról, vagy ismerősökről.

Ettől függetlenül ez a nap még mindig különleges jelentőséggel bír a hajadon lányoknak és nőknek. Általában csinos ruhában várják a bejelentés nélkül érkező látogatókat, azaz a locsolókat. A versmondással egybekötött locsolkodás után a locsolók díszített hímes tojásokat, süteményeket, a felnőttek pedig általában valamilyen házi készítésű alkoholos italt kapnak. Ez után irány a következő háztartás, a többi locsolnivaló virágszállal. A vízzel történő öntözés és az ajándékba adott húsvéti tojások a kereszténység előtti időkből származó termékenységi szimbólumok, így a húsvétnál is jóval öregebbek.

A húsvéti tojások

Habár a tojások a kereszténység megjelenése előtt is a termékenység szimbólumai voltak, díszesre festésük nagyjából csak ezer évre nyúlik vissza. A piros szín Krisztus vérét jelképezi, a tojás maga pedig az örök életet. Más színeket csak nagyjából három évszázaddal ezelőtt kezdtek el használni a tojások díszítésére. A magyar húsvéti tojásokat általában népművészeti motívumok (többnyire virágok), vagy egyszerű alakzatok, rajzok díszítik. Időnként feltűnik egy-két ősi szimbólum (például a nap) is.

Húsvéti tojásfestés – Érdekességek a múltból és a jelenből

Az egyik legnépszerűbb tojásfestési módszerhez viaszt szokás felhasználni – ehhez egy madártollra vagy fogpiszkálóra van szükség, amelynek hegyes végét olvadt viaszba kell mártani, majd azzal felfesteni a motívumokat a tojásra. A tojást ez után teljesen beszínezik, végül pedig enyhén felmelegítik, éppen csak annyira, hogy a viasz leolvadjon róla, felfedve ezzel eredeti körvonalait azonok a részeken, ahol a festék nem érhette a tojás héját.3

A vésés egy másik módszer, amihez először teljesen be kell festeni a tojást. A mintát ez után egy késsel vésik bele a héjba. A vésett rész árnyalata attól függ, hogy milyen mélyen vésik meg a héjat (a mélyebb vésések fehérebbek).

Egy egyszerűbb technika hagymahéjjal összefőzni a tojásokat, ami szép sötét színt kölcsönöz azok héjának. Ez után a tojásokat szalonnabőrrel fényesre csiszolják. A tojás díszítése általában levelekkel történik – elég csak ráhelyezni egy vagy több levelet a tojásra, amik megakadályozzák, hogy az adott részen színessé váljon. Léteznek még apró, fémből készült lópatkókkal díszített tojások is, azonban ezeket csak tanult mesteremberek tudják elkészíteni.

Csokitojások sem léteztek mindig – ezek a XIX. században jelentek meg, a cukrászok pedig előszeretettel díszítgették őket. Néhány különleges alkotás még az újságokban is megjelent – az egyik ilyen tojás az akkoriban még épülőfélben lévő Lánchíd képét viselte magán.

A húsvéti nyuszi csak valamikor a XX. században terjedt el Magyarországon. A német kultúrából származik, és jelenleg úgy tudjuk, hogy először a XVII. században tettek említést róla. Más húsvéti szokásokkal ellentétben – amelyek a vidéki területeken jöttek létre – a húsvéti nyúl először a városokban jelent meg, és onnan terjedt szét a vidéki részekre is!

Húsvéti szokások – Húsvétvasárnap

Ehhez a naphoz tartozott az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, melyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi. A tojás pedig az újjászületés jelképe. Az egészben főtt tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelképezi. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak. A húsvét ünnepe akkora ünnep az egyházban, hogy nem egy napon keresztül, hanem nyolc napon keresztül ünnepelik. Utána még több héten át húsvéti idő van.3

Húsvéti szokások – Húsvéthétfő

Ezen a napon sok népszokás él, például a locsolkodás, a hímes tojás ajándékozás. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán idővel mint kölnivel vagy vízzel való locsolás maradt fenn napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket. Régi korokban a piros színnek védő erőt tulajdonítottak.

A húsvéti tojások piros színe egyes feltételezések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása és a tojások díszítése az egész világon elterjedt. Más vélekedések szerint a húsvét eredetileg a termékenység ünnepe, amely segítségével szerették volna az emberek a bő termést, és a háziállatok szaporulatát kívánni. Így kötődik a nyúl a tojáshoz, mivel a nyúl szapora állat, a tojás pedig magában hordozza az élet ígéretét. A locsolkodás is az öntözés utánzásával a bő termést hivatott jelképezni.

A húsvéti szokások értelmezése a Biblia alapján

Az eredeti zsidó ünnepről az Ószövetségben olvashatunk. Ennek a lényege röviden az, hogy a zsidó nép Egyiptomból való szabadulásának emlékére rendelte Isten az ünnepet az alábbi rendtartás szerint: egy hétig a szabadulás előtt csak kovásztalan kenyeret ehettek a zsidók, tehát a tilalom nem a húsra vonatkozott, hanem a kovászra. A szabadulás napján az egy esztendős bárányt (vagy kecskét) tűzön sütve kellett elkészíteni, tilos volt a nyers és a vízben főtt hús fogyasztása.

A katolikus hívők Jézus negyven napos böjtjére emlékezve nem fogyasztanak húst, ez az eredeti böjt azonban nem ilyen volt, hiszen Jézus a sivatagba nem vitt kenyeret és vizet sem, mert a kísértő azt kérte tőle, hogy változtassa a köveket kenyérré, ha tehát lett volna nála kenyér, ez nem lett volna kísértés. Jézus azonban így válaszolt a kísértésre: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik.” Tehát itt is megerősítést nyer az, hogy kenyeret nem fogyasztott. Ahogyan Mózes sem, amikor a Sinai hegyen „ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem evett, vizet sem ivott.”

A karácsony története

Gömbi — Fri, 22 Dec 2023 17:52:23 +0000

A karácsony a nyugati világ és a kereszténység legjelentősebb ünnepe. De vajon hogyan alakult, és mióta van ez így?

A korai keresztények körében Jézus születésnapja és az események liturgikus megünneplése elvált egymástól. Az első két században még arról is vita volt, hogy ünnepelje-e egyáltalán az egyház a születésnapokat, melyek a pogány hagyományhoz kötődtek, míg a kereszténység inkább a mártírok halálának napját tartotta számon.

Napfordulóünnepből születésnap

Nem tudjuk pontosan, hogy mikor vált december 25-e Jézus születésének hivatalos dátumává, de első említése Sextus Julius Africanus keresztény történésznek köszönhető, i. sz. 221-ben. A legelterjedtebb nézet szerint azért pont a napforduló környékére került, mert ekkor már létezett egy népszerű római ünnep, a dies solis invicti nati („a legyőzhetetlen Nap újjászületése”), melyen a tél múlását és a tavasz közeledtét ünnepelték. Ez volt a Saturnalia ünnepségek ideje, és az indoeurópai Mithrász fényisten születésnapja is, akinek kultusza népszerű volt a római katonák körében. Az egyház hivatalosan 336-ban, Konstantin császár uralkodása alatt kezdte december 25-én ünnepelni Jézus születését, és sokan úgy vélik, hogy ezt a létező pogány szertartások gyengítésének céljából tette.

Miután december 25-e Jézus születéseként bevonult a köztudatba, a keresztény írók is egyre inkább elkezdtek párhuzamot vonni a Nap újjászületése és a Fiú születése között, mindez azonban azért különös, mert azelőtt az egyház inkább elhatárolódni igyekezett a pogány hittől és gyakorlatoktól, semmint eggyé olvasztani a két rendszert. A birodalom keleti felén azonban nem fogadták el egykönnyen december 25-ét, itt még legalább fél évszázadig január 6-a számított jeles napnak. A karácsonyt csak a 9. századtól kezdték szélesebb körben, meghatározott liturgiával ünnepelni, de jelentősége még ekkor sem ért fel a másik nagy keresztény ünnepéhez, a húsvétéhoz.

A fény fogantatása

Egy másik nézet szerint december 25-e egy kikövetkeztetett dátum: a tavaszi nap-éj egyenlőséget tekintették a teremtés első napjának, az ettől számított negyedik napot, március 25-ét pedig a fény teremtésének, és így jelképesen Jézus fogantatásának is. Ehhez 9 hónapot adva kapták a születésnapot. Annak magyarázatát, hogy miért 24-én este kezdődik az ünnep, szintén a teremtéstörténetben kell keresnünk, mely szerint előbb volt este, aztán reggel, és ez volt az első nap. Ezt a szemléletet képviseli a zsidó hagyomány és a keresztény liturgia is, melyek szerint a nap a naplementével kezdődik. Eredetileg a nagy keresztény ünnepek, mint a húsvét és a pünkösd is egy egész héten át tartottak, ezeknek a hosszú ünnepeknek a sorába csatlakozott a karácsony is, igaz, időközben jelentősen lerövidült.

Karácsonyi szokások

A legelterjedtebb karácsonyi szokások nem a kereszténységhez köthetők, és meglehetősen újnak számítanak. A szoba faágakkal történő díszítéséről először a reneszánsz humanista, Sebastian Brant számol be 1494-es, Bolondok hajója című könyvében. Az első karácsonyfát, melyről tudunk, 1605-ben Strasbourgban állították fel, és almákkal díszítették, egy 1611-es beszámoló szerint pedig a gyertya is a dekorációk közé került.

Az ajándékozás

Az ajándékozás szokása a 18. század vége felé terjedt el, teológiai szempontból arra emlékeztet, hogy Jézus Isten ajándéka az emberiségnek, az ajándékozás gondolatát ugyanakkor már a napkeleti bölcsek története is megalapozta. A 15. században az ajándékozás ugyanakkor még világi gesztusnak számított, mely családtagok és barátok közt szokás. A 17–18. században általában 25-én reggel adták át az ajándékokat, amikor a család hazatért a reggeli miséről, aztán az ajándékozás áttolódott 24-én estére, és a mise is e nap délutánjára került.

Halloween

Gömbi — Tue, 31 Oct 2023 18:36:53 +0000

Halloween története

TUDOD, HONNAN ERED A HALLOWEEN?

Az angolszász halloween, melynek alkalmával október 31-e estéjén a gyerekek rémisztő jelmezekbe öltözve házról házra járnak csokit és édességet „követelve”, mindenszentek előestéjének ünnepe, eredete azonban a pogány időkre nyúlik vissza.

A halloween egy legalább háromezer éves kelta ünnepben, a samhainben gyökerezik, melyet a brit szigeteken és a mai Franciaország északi részén élt pogány népek a nyár és az aratási időszak végét jelképező kelta újév, november 1-je előestéjén, vagyis október 31-én tartottak – a hiedelem szerint ezen az estén az élők és holtak világa közötti határ elmosódik, így a halottak szellemei visszatérnek kísérteni a Földre.Szellemnek öltöztek, hogy ne essen bajuk

A holt lelkek házról házra járnak, rémisztgetik a népeket és tönkreteszik a termést, ugyanakkor a két világ közötti kapu megnyitása miatt ilyenkor könnyebb a jövőbe látni – a kelta papok, vagyis a druidák samhain estéjén állatbőrből és csontokból készült különleges ruhát öltöttek magukra és hatalmas tüzeket gyújtottak, hogy a máglyákon állatokat és terményt áldozzanak az isteneknek, cserébe a jóslatokért. A Kr.e. 1. században Róma meghódította a kelta területeket, minek folyományaként a helyiek több latin eredetű ünnepet és hagyományt is beépítettek saját hitvilágukba – a samhaint két római ünneppel, a holtak napjaként szolgáló feraliával, illetve Pomona, a gyümölcsök és a fák istennőjének ünnepével mixelték össze.

A hagyományt a 9. században törte meg a katolikus egyház vezetője, III. Gergely pápa, aki elrendelte, hogy a két évszázaddal korábban élt elődje, IV. Bonifác által bevezetett, eredetileg május 13-án tartott mindenszentek ünnepe – Szűz Mária és a keresztény mártírok emléknapja – kerüljön át október 31-re, így felszámolva az október végi – november eleji ünnepkör pogány kötődését. Később az egyházi hagyományban november 1-re került mindenszentek, november 2-re pedig a halottak napja, 31-e pedig mindenszentek előestéje lett.

A brit népek azonban továbbra is tartották magukat a több évezredes tradíciókhoz, tüzeket gyújtottak – melyek fénye elijeszti a rossz szellemeket, a jó szellemeknek pedig utat mutat –, és a holtakat, természetfeletti lényeket jelképező rémisztő jelmezekbe öltöztek – így a szellemek azt hiszik, ők is közülük valók, és nem ártanak nekik – október 31. estéjén. A házról házra járó holt lelkeknek a falusiak állatáldozatot vagy növényi terményt tettek ki, így kiengesztelve őket, és megakadályozva, hogy rossz dolgokat műveljenek a ház lakóival – idővel ez is átkerült a „földi” hagyományokba, a jelmezes népek ételért, sörért és pénzért kuncsorogva vándoroltak egyik portáról a másikra.

Átverte az ördögöt, csúnyán megfizetett érte „Töklámpás Jack”

A halloween elnevezés – amely az All Hallows Even, vagyis mindenszentek előestéje rövidített alakja – a 16. század környékén jelent meg Skóciában, az Újvilágban azonban érdekes módon csak lassan és jóval később gyökeresedett meg a hagyomány. Amerika első brit telepesei ugyanis angol puritánok voltak, akik szigorúan tartották magukat az egyházi dogmákhoz, és mindenféle zajosabb ünnepet, különösen a pogány eredetűeket elvetettek – a kelta tradícióra támaszkodó halloween csak az 1800-as évek második felében, az ír bevándorlók tömeges érkezésével vált népszerűvé az Egyesült Államokban.

„Csokit, vagy csalunk…”Peter Muller / Getty Images Hungary

A jelmezes vonulás idővel a gyerekek közkedvelt szórakozásává szelídült, akik „csokit, vagy csalunk” („trick or treat”) jelszóval kopogtatnak be a szomszédos házakba, az ünnep pedig igazi biznisszé nőtte ki magát – a statisztika szerint az amerikaiak csak házi kedvenceiknek összesen 490 millió dollár (kb. 154 milliárd forint) értékben vásároltak jelmezt a 2019-es halloween alkalmából. A töklámpás, angol nevén Jack O’Lantern, egy régi ír legenda nyomán született: a történetben egy Jack nevű csavargó kihívta az ördögöt egy ivászati versenyre, és mivel fizetni természetesen nem volt hajlandó az italokért, meggyőzte „ivópartnerét”, hogy változzon pénzérmévé, amivel kifizetheti a kocsmárost. A leleményes ficsúr gyorsan zsebre vágta az érmévé változott ördögöt, aki – mivel közvetlenül egy ezüstfeszület mellé került – képtelen volt kiszabadulni és felölteni eredeti alakját.

Jack később mégis megkegyelmezett a sátánnak, azzal a feltétellel, hogy halála után nem fog elkárhozni – ebből kisebb probléma adódott, ugyanis a léha kocsmatöltelék lelkét a mennyország sem fogadhatta be, így végül örök bolyongásra ítéltetett a Földön. A szerencsétlenül járt kísértet izzó széndarabot tett egy kivájt fehér retekbe (más változatokban karalábéba), ennek a fényénél vándorol azóta is nyughatatlanul – a retekből idővel a halloween sötét színvilágához jobban illő, alakjában pedig az emberi fejre hasonlító sütőtök lett, Jack O’Lantern pedig az egész világon a halloween jelképévé vált.