Néma csendben,
suhogó árnyak közepében
jól vagyok…
suttogó angyal nyugtat engem,
vigyáz rám, és itt ragyog.
Látom fényét, égi táncát,
leveti rólam múltam láncát,
felszabadít, felemel,
minden bűnömért vezekel.
Lágy hangja, menny harangja
csendül fel az égbolton,
derűs fényét ontja felém,
átvisz minden viharon.
Néha szólnék, sóhajtanék,
de lelkemben mélyülő nyugalom,
elcsendesül, tovarepül
belőlem minden fájdalom.
Csendes estén ha betér hozzám,
egy hideg, magányos éjjelen
megcsodálom, vendégül látom,
mert ez az igaz kegyelem.