A tavasz a várva várt felmelegedésen kívül több ünnepet is magával hoz, amelyek közül a legtöbben kétségtelenül a húsvétot várják. A kétnapos ünnep második napján, húsvéthétfőn a fiatalabb legények (és sok helyen még az idősebb férfiak is) locsolkodni indulnak egy kis kölnivel (vagy egy szódás palackkal) és egy locsolóverssel felszerelve, hogy megöntözzék a környék leányait és asszonyait, nehogy azok elhervadjanak.
Mi magyarok meg sem kérdőjelezzük igazán ezt a népi hagyományt, azonban kevesen tudják, hogy egyáltalán honnan származik, és hogy pontosan mik is tartoznak hozzá. Következzék tehát a húsvét története, dió helyett tojáshéjban!
Húsvéti szokások – A húsvéti locsolkodás
Ez a szokás egy régi vidéki szokásra tekint vissza. Húsvéthétfőn a fiatal mezőgazdasági munkások ez vödör hidegvizet önthettek azokra a lányokra, akik házasulandó korúvá váltak, de néhány leányzó nem úszta meg ennyivel, és a közeli patakhoz vitték, ahol megmártóztatták őket. Ma már a legtöbb helyen a vödör vizet leváltotta a kölni, habár a vidéki településeken még mostanában is hallani a szódás palackból lelocsolt lányok sikoltozását húsvéthétfőn. A locsolkodásba mára már az idősebb korú nőket is bele szokás venni, függetlenül attól, hogy házasok-e vagy sem, legyen szó, családtagokról, vagy ismerősökről.
Ettől függetlenül ez a nap még mindig különleges jelentőséggel bír a hajadon lányoknak és nőknek. Általában csinos ruhában várják a bejelentés nélkül érkező látogatókat, azaz a locsolókat. A versmondással egybekötött locsolkodás után a locsolók díszített hímes tojásokat, süteményeket, a felnőttek pedig általában valamilyen házi készítésű alkoholos italt kapnak. Ez után irány a következő háztartás, a többi locsolnivaló virágszállal. A vízzel történő öntözés és az ajándékba adott húsvéti tojások a kereszténység előtti időkből származó termékenységi szimbólumok, így a húsvétnál is jóval öregebbek.
A húsvéti tojások
Habár a tojások a kereszténység megjelenése előtt is a termékenység szimbólumai voltak, díszesre festésük nagyjából csak ezer évre nyúlik vissza. A piros szín Krisztus vérét jelképezi, a tojás maga pedig az örök életet. Más színeket csak nagyjából három évszázaddal ezelőtt kezdtek el használni a tojások díszítésére. A magyar húsvéti tojásokat általában népművészeti motívumok (többnyire virágok), vagy egyszerű alakzatok, rajzok díszítik. Időnként feltűnik egy-két ősi szimbólum (például a nap) is.
Húsvéti tojásfestés – Érdekességek a múltból és a jelenből
Az egyik legnépszerűbb tojásfestési módszerhez viaszt szokás felhasználni – ehhez egy madártollra vagy fogpiszkálóra van szükség, amelynek hegyes végét olvadt viaszba kell mártani, majd azzal felfesteni a motívumokat a tojásra. A tojást ez után teljesen beszínezik, végül pedig enyhén felmelegítik, éppen csak annyira, hogy a viasz leolvadjon róla, felfedve ezzel eredeti körvonalait azonok a részeken, ahol a festék nem érhette a tojás héját.3
A vésés egy másik módszer, amihez először teljesen be kell festeni a tojást. A mintát ez után egy késsel vésik bele a héjba. A vésett rész árnyalata attól függ, hogy milyen mélyen vésik meg a héjat (a mélyebb vésések fehérebbek).
Egy egyszerűbb technika hagymahéjjal összefőzni a tojásokat, ami szép sötét színt kölcsönöz azok héjának. Ez után a tojásokat szalonnabőrrel fényesre csiszolják. A tojás díszítése általában levelekkel történik – elég csak ráhelyezni egy vagy több levelet a tojásra, amik megakadályozzák, hogy az adott részen színessé váljon. Léteznek még apró, fémből készült lópatkókkal díszített tojások is, azonban ezeket csak tanult mesteremberek tudják elkészíteni.
Csokitojások sem léteztek mindig – ezek a XIX. században jelentek meg, a cukrászok pedig előszeretettel díszítgették őket. Néhány különleges alkotás még az újságokban is megjelent – az egyik ilyen tojás az akkoriban még épülőfélben lévő Lánchíd képét viselte magán.
A húsvéti nyuszi csak valamikor a XX. században terjedt el Magyarországon. A német kultúrából származik, és jelenleg úgy tudjuk, hogy először a XVII. században tettek említést róla. Más húsvéti szokásokkal ellentétben – amelyek a vidéki területeken jöttek létre – a húsvéti nyúl először a városokban jelent meg, és onnan terjedt szét a vidéki részekre is!
Húsvéti szokások – Húsvétvasárnap
Ehhez a naphoz tartozott az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, melyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi. A tojás pedig az újjászületés jelképe. Az egészben főtt tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelképezi. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak. A húsvét ünnepe akkora ünnep az egyházban, hogy nem egy napon keresztül, hanem nyolc napon keresztül ünnepelik. Utána még több héten át húsvéti idő van.3
Húsvéti szokások – Húsvéthétfő
Ezen a napon sok népszokás él, például a locsolkodás, a hímes tojás ajándékozás. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán idővel mint kölnivel vagy vízzel való locsolás maradt fenn napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket. Régi korokban a piros színnek védő erőt tulajdonítottak.
A húsvéti tojások piros színe egyes feltételezések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása és a tojások díszítése az egész világon elterjedt. Más vélekedések szerint a húsvét eredetileg a termékenység ünnepe, amely segítségével szerették volna az emberek a bő termést, és a háziállatok szaporulatát kívánni. Így kötődik a nyúl a tojáshoz, mivel a nyúl szapora állat, a tojás pedig magában hordozza az élet ígéretét. A locsolkodás is az öntözés utánzásával a bő termést hivatott jelképezni.
A húsvéti szokások értelmezése a Biblia alapján
Az eredeti zsidó ünnepről az Ószövetségben olvashatunk. Ennek a lényege röviden az, hogy a zsidó nép Egyiptomból való szabadulásának emlékére rendelte Isten az ünnepet az alábbi rendtartás szerint: egy hétig a szabadulás előtt csak kovásztalan kenyeret ehettek a zsidók, tehát a tilalom nem a húsra vonatkozott, hanem a kovászra. A szabadulás napján az egy esztendős bárányt (vagy kecskét) tűzön sütve kellett elkészíteni, tilos volt a nyers és a vízben főtt hús fogyasztása.
A katolikus hívők Jézus negyven napos böjtjére emlékezve nem fogyasztanak húst, ez az eredeti böjt azonban nem ilyen volt, hiszen Jézus a sivatagba nem vitt kenyeret és vizet sem, mert a kísértő azt kérte tőle, hogy változtassa a köveket kenyérré, ha tehát lett volna nála kenyér, ez nem lett volna kísértés. Jézus azonban így válaszolt a kísértésre: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik.” Tehát itt is megerősítést nyer az, hogy kenyeret nem fogyasztott. Ahogyan Mózes sem, amikor a Sinai hegyen „ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem evett, vizet sem ivott.”