Az elmúlt 40 évben sokat gondoltam erre a történetre ami lehet kicsit megosztó lesz . De mégis oly igaznak tűnik . Emlékeikben az 1983 – as nyár elég forró volt de persze a mostaniakhoz nem hasonlítható. Véget ért az iskola és alig vártuk ,hogy ledobjuk otthon az iskola köpenyt a sarokba . Rohantunk focizni vagy bicajozni ,, persze nekem a Verne könyvek is kikapcsolódást szereztek . Átéltem megannyi kalandot a hőseimmel, Nemo kapitany es Hattears es jobb volt mint egy utazás. Szüleim levittek engem es az öcsémet mamákéhoz ,,az ottani nyaralás mindig nagy kaland volt ..Somogyország belseje egy régi kúria ami elszegényedett nagyszüleimnek az otthona volt ..mai eszemmel se értem , hogy nem államosították a többi földjükkel együtt. Egy kis séta volt a régi malom egy patakkal es a Balaton is elérhető közelségbe volt .A levegőt is harapni lehetett , valahogy megvolt az illata minden évszaknak bar lehet szentimentális vagyok már jómagam is. Az öcsém nagyon eleven gyerek volt persze mindig ram volt bízva aminek nagyon örültem , de anyukám testvérének a lánya is ott nyaralt velünk .Ők 8 evesek voltak én 12 múltam es már nagyon bölcsnek ereztem magam ,,próbáltam terelni öket egy karikas ostor segítségével amiért persze a papám nagyon leteremtett. Volt egy kis cselédház aminek bedőlt már a teteje a ház mögött nem messze ..oda nem mehettünk játszani mert a mamám azt mondta ott lakik a batyus embör . De egyik nap estefelé vendégek jöttek hozzánk es gondoltam itt az idő most vagy soha meglesem a batyus embört .De alig értem el félútnyira amikor észrevettem ,hogy követnek tesomek ,,próbáltam visszazavarni öket de hiába .annak örültem csak ,hogy hoztak zseblámpát ..igen kedves öcsém bármit meglovasított ami tetszett neki ez a szokása megmaradt még sokáig 😊 Valami hideg fuvallat ért amikor mar közel voltunk a leomlott házhoz ,,megborzongtam de magamnak se mertem bevallani hogy megijedtem .észrevettünk egy pislákoló fényt az egyik kitört ablakban és lassan közelebb lopakodtunk .Tesóm odasúgta kést is hozhattunk volna ..unokahúgom a kezem szorította. Belestünk az ablakon ..egy férfit láttunk fehér atléta trikóba es fekete szövet nadrágba az arca barázdált volt és borostás . Talán 40 körül lehetett de nekünk nagyon öregnek hatott. Egy fanyelű borotva volt nála es kis tükör elötte a kopott asztalon .Csak azt ereztem hogy unokahúgom erösén szorítja a kezem es érzem a körmeit is, tesóm a hátamat fogta es fél szemmel mert csak odanézni. A férfi lassan borotválkozott es úgy tűnt észrevett minket mert ránk is mosolygott és belekezdett egy katona dalba ,,Fenyvesek ,Fenyvesek merre lakoztok .. moccanni se mertünk ,,de csak egy pillanat volt amikor a torkához tette a borotvát es belevágott a nyakába a vér spriccelt mindenhova ,,annyira megijedtem hogy lemeveredtek a lábaim ,,unokahúgom sikoltása miatt tértem magamhoz. Odapillantottam de már senkit nem láttam a szobába csak egy hörgő hangot hallottam .Szaladtunk ahogy tudtunk hazáig ..Mamáék is nagyon megijedtek mert holtsápadtak voltunk es egymás szavába vágva ,,mondtuk hívjon mentöt vagy segítséget . Papám csak bólogatott es azt mondta: Nem hívunk senkit sem ..megmondtam nektek oda ne menjetek . A Ferkót láttátok aki már megĥót. Mamám nagyon leteremtette . De azt mondták ,hogy néha csak a képzelet játssza el a történetet ,biztos csak azt hittük van ott valaki. Az a fura ennyi év távlatából nekem..hogy ezzel megnyugtatott minket .De sokszor beszeltünk még erről mi gyerekek de csak kinevettek minket a felnőttek .Azon a nyáron messzire elkerültük a régi házat és megannyi titkát. Elkezdtem érdeklődni a szellemvilág és az egyéb dolgok iránt .olvastam Moodyt meg sok egyéb szerzőt is. Persze közben én is felnőttem ,,jöttek a szerelmek az új iskola ..majd a katonaság az életembe. Aztán 22 éves koromban ,,éppen hogy letöltöttem a sorkatonai szolgálatomat és a nyaralást terveztem a barátaimmal , Barcelona és környéke egy meccs a Nou campba , látni romariot ,,es a többi sztárt. A foci volt az életem de ez a korszak is csodálatos volt . Késő este értem haza ,,anyukám sirt a nappaliba es mondta, hogy a papám elhunyt de irt egy levelet nekünk amit a pap fog odaadni a temetés után .Nagyon fájdalmas este volt ez ,, Amikor leértünk a nagyszüleim házához ,,megragadott az emlékek kavalkádja ,,már sok rokon volt ott ..unokahúgom is aki sírva borult a nyakamba .Időközben gyönyörű lány lett belőle .Szomorúsággal vegyes örömet éreztem , A szertartás es a temetés végén odajött hozzám a falu plébánosa, akit nagyon szerettem es gyakori vendég volt papamnál a háborút is együtt járták meg. Azt mondta : Figyelj rám fiam ! Szeretnék odaadni neked egy levelet amit nagyapád bízott rám , mivel már felnőtt vagy tudnod kell a világ nem olyan mint amit a két szemünkkel látunk . Van gondviselés es egy magasabb akarat is mint a miénk .Aztán megölelt es elbúcsúztunk, nem mertem kinyitni a levelet csak a halotti tor után jött meg a bátorságom. Kimentem a ház mögé es elolvastam . Sok szép szó volt benne irányomban és nagyon szeretett es büszke volt rám , az utolsó bejegyzésben megtöröltem a könnyes szemem es az állt .. Akit láttatok ott a régi cselédházba az a katona társam volt ..együtt szolgáltunk a háborúban a családjával élt a kis házba ..es uradalmi szolga volt . Amikor visszaértünk a frontról már nem élt a felesége es a gyermeke sem ..elvitte öket a tífusz . Ott ölte meg magát egy borotvával másnapra , sokáig hallottuk a panaszos sírását és öt is . De mikor veletek megtörtént ez a dolog ..Gyuri bátyád felszentelte a helyet és azóta nem történt semmi. Neharudj rám de ott nem mondhattuk el nektek a történetét. Valami jeges borzongást éreztem ,,es egyből rá is gyújtottam . Összeszedtem a bátorságom es elsétáltam a már szinte teljesen összedőlt kis házhoz . Szinte éreztem, hogy nem árthat nekem semmi de a gyomrom görcsbe szorult amikor bebújtam az ajtón . Régi újságok voltak mindenfele és pár összetört régi bútor ,,lenéztem és félresöpörtem az újságokat ..egy fadarabot láttam meg ,, felvettem es letöröltem egy régi borotva volt ,,szétnyitottam és a rozsdás penge még mindig éles volt. Borzongtam és a félelem belehasított a szívembe ,kibotorkáltam onnan és néztem a lemenő napot Szóval megtörtént és nem csak egy délibáb volt az egész. Gondolkodtam azon, hogy megtartom a borotvát de valami azt súgta ,hogy nem tehetem meg . Másnap bementem a plébániára es elmeséltem mit találtam , megkerestük Bánó Ferenc sírját a temetőbe . Egy nagyon régi sir volt ,, egy kereszttel , és friss virággal . Oda temettem el a borotvát ,,Gyuri bácsi megáldotta a sírt és hazamentem. De néha esténként eszembe jut ez a történet és azon gondolkodom ,hogy az életről is vajmi keveset tudunk de a halálról meg semmit sem .De mindennek eljön egyszer az ideje.
