Miután számomra eléggé nehézkes röviden írni bármiről is, előre bocsátom, hogy ez sem lesz kétperces. Eszem ágában sincs tudományos eszmefuttatásba bocsátkozni, csak mesélek egy meglehetősen bizarr jelenségről, ami tinikorom óta rapszodikus, ám hű társam: az alvásbénulás.
Ez az, amikor fekszel az ágyban, és hiába akarsz mozogni, beszélni, csakis a szemed forog. Ez az állapot pár másodperctől több percig is tarthat (néhány extrém esetben jóval hosszabb ideig), de amit átélhetsz alatta, na az felér egy bejegyzéssel. 😀
Először is tisztázzuk: ez nem betegség, hanem afféle átmeneti zavar, ami közvetlenül ébredés után, vagy elalvás előtt jelentkezhet. Az agyad ilyenkor már/még ébren van, de a tested abban a bénult állapotban hever, amibe önvédelemből kényszerült. Hogy miért? Mert elég gáz lenne, ha egy jó kis akciódús álom közben agyonvernéd magad, míg repülsz, futsz, lovagolsz, verekszel, vajat köpülsz, szexelsz, mit tudom én.
(Tekintünk most el az alvajáróktól, akik képesek kimenni a tetőre kornyikálni, vagy kotyvasztanak, autót vezetnek – alva. Ez más tészta, mi most a kicsit zavarodott, nyugisan fekvő példányokat vesézzük ki.)
Tehát már épp elaludnál/felébrednél, látsz és hallasz magad körül mindent, aztán azt veszed észre, hogy a tested kővé vált. Ha mázlid van, pár pillanat múlva vége az egésznek, de ha nincs…
Na, akkor jönnek az ufós sztorik, amikor váltig állítod, hogy bevittek a csészealjba, és beléd nyomták a chipet. Vagy átkerültél egy másik dimenzióba, ahol körbevettek az angyalok. Esetleg mások jöttek át ebbe a dimenzióba, és meg akartak ölni. A lehetőségek tárháza végtelen, minden a te fantáziádon múlik, de jobb, ha tudod: se te, se mások nem kerültek át sehova, te csak feküdtél szemforgatva, bénán.
Bármit láthatsz vagy hallhatsz a hallucináció alatt, ami megint csak szegény értetlen agyad munkája: muszáj magyarázatot találnia a mozdulatlanságodra (és esetleges félelmedre) ebben a fura állapotban, hát berendezi neked multiplex mozinak a valós környezetet. Kivetít fényeket, sötét árnyakat, embereket, állatokat, szörnyeket az elméd mélyéről, amivel nem is lenne túl nagy gond.
Előfordul azonban, hogy ezek a lények nem csak nézelődni jönnek, hanem pont a te béna testedre vetik rá magukat, lehúzzák a takaródat, emelgetik az ágyat, tépik a ruhádat, kiszorítják belőled a szuszt, rád döntik az egész házat, miközben suttognak, énekelnek, sipítanak, üvöltöznek.
És mit teszel te? Továbbra is fekszel, mozizol, és nyugodtan várod, hogy véget érjen? Ha igen, akkor gratulálok, mert ez a jó megoldás. Ha tisztában vagy vele, hogy semmi sem valós, csak épp alvásbénulásod van, sokkal könnyebb átvészelni. Mit átvészelni? Néha kifejezetten jólesik egy kis paralízis egy pajzán intruderrel. 😀 Majd mesélek olyat is, ha érdekel.
Amikor viszont elhiszed, hogy épp bámulnak, kínoznak, vagy ki akarnak nyírni, teljesen normális, hogy rettegsz. Ordítanál, de nem tudsz, csak zihálsz, és nem hallja senki, nem segít senki. Miért is lenne egyszerű az élet alvás közben? 😛 Nyugi, valószínűleg a párod sem fog felébreszteni, hiszen észre sem veszi…
Ez a te magányos sztorid, és rajtad múlik, hogyan éled meg: nyugodtan, magadban félvigyorral, amiért kaptál ingyen színházbelépőt, vagy végigretteged, szétizzadod az egész ágyat, és legközelebb még elaludni sem mersz.
Jegyezd meg: te irányítasz. Az agyad csak icipicit épp zavarodott, de attól még senki nem ül rajtad, nem ugrál az ágyon, nem hintázik a lámpán, és csakis te szuszogsz, nem üvölt az arcodba semmi úgy, hogy beszakad a dobhártyád. Normális vagy, hidd el. 🙂
Hogy te ezt az egész hajcihőt nem akarod? Nos, erre is van félmegoldás: feküdj le időben, lehetőleg ne háton fekve aludj el, és kerüld a stresszt. 😀 Nem, nem trollkodok, ez komoly. Volt elég időm kitapasztalni, mi hogy működik. Megterhelőbb életszakaszban, pl. vizsgák idején sűrűn jelentkezett a bénulás, illetve szinte kivétel nélkül jön, ha sokáig nem tudok elaludni, csak forgolódok.
Altatót semmiképp nem javaslok megelőzésre; én egy hétig szedtem kimerültség miatt, aztán az lett a vége, hogy alvajártam, és levágtam a hajamat…
Ha nincs orvosi ellenjavallat, nyugodtan próbálj ki gyógynövényes cuccokat, melatonint, teákat, különféle stresszoldó foglalkozásokat, meditációt, légzéstechnikát. Kísérletezz a fénnyel, hőmérséklettel, alvópózzal, elalvás előtti rituálékkal. Azért nem tudok konkrét javaslatot tenni, mert én fordítva vagyok bekötve, abszolút semmilyen gyógynövény nem segít, meg különben is, szeretem az alvásbénulásaimat.
Nem azért mondom, néha én is betojok, mert volt már, hogy belepréseltek a matracba, vagy lerántották a takarómat, sőt egyszer egyenesen az arcomba sikítottak olyan éktelen fejhangon, hogy azt hittem, megsüketülök.
A legtöbb paralízisem azonban rövid és enyhe. Halk süvítéssel, enyhe nyomó érzéssel kezdődik a fejemben, és nem jár hallucinációkkal, viszont ilyenkor egyszerre mindig több jön egymás után. Szinte kellemesnek mondható érzés, pláne mivel tudom, hogy utána végre alhatok.
Nekem szerencsém volt, amikor átéltem a legelsőt, előtte pár évvel ugyanis hallottam két rokonomat beszélgetni a témáról. Róluk is a takarót húzták le, és dőlt az ágy. Hozzám elsőként egy rám fekvős látogató érkezett, de miközben szorult ki belőlem a levegő, eszembe jutott a rokonom meg a billegő ágya, amin valószínűleg jól megsértődött a támadóm, mert angolosan távozott. Mint később kiderült, a szüleim is ismerik az alvásbénulást, de én voltam az első, aki utánajárt, mi a nyavalya ez, és egyedül én szeretem.
Mondtam, hogy fordítva vagyok huzalozva.
Ui.: Ha kérdésed van, nyugodtan tedd fel itt, vagy a chatfalon, vagy privátban. Van sokféle élményem ezzel kapcsolatban, hátha akad közös sztorink.