Légy áldott, Te kinek szíve ragyogása legnemesebb kincse. Kinek, lelke dallama a másik lelkének gyógyír. Kinek mosolya felvidít, szeme csillogása felvidít.
Tündökölj!
Ne hasonlíts azokra, kik díszes öltözékben végig vonulva elvárják, hogy meghajoljon a tömeg. Kik elégedett, széles mosollyal, azt gondolják többek bárkinél. Kik, lenézik mások törékeny lelkét, mert nem értik annak rezdülését.
Kinevetik..és kicsúfolják őket..hogy ezáltal magukat nagyobbnak érezzék.
Nincs nekik gyökerük, mivel éltetni lehetne Őket. Önmagukat éltetik, de gyökerek nélkül. Tápanyaguk a gyűlölet, megvetés, elnyomás, s megannyi negatív érzés…Nincs mi táplálja Őket. Fény nem érinti szívét, esővíz nem frissíti.
De Te! Kinek gyökerei az évek alatt megerősödtek, stabilan állsz majd, az élet minden nehézségeinek idején..
Éltető vizet szívsz magadba, napfény egyengeti fejlődésed. A szíved tiszta fénye átsegít majd minden viharon.
Lassan fejlődsz, de megállsz majd a viharban. Régi leveleid letépi majd a vihar, de helyette kettőt kapsz majd. Virágzol, termést hozol, magot érlelsz, és szaporodsz. Megérinted a megérinthetetlent.
Így fogsz növekedni, néha tán lassan, néha gyorsabban érzékeled majd, de fejlődsz és egyre erősebb leszel.
Mert értékes gyökereidből, melyek kiállják az idő próbáját, egy csodálatos alkotás jön létre.
Isten legcsodálatosabb alkotása mind közül.
Mert ahogy Isten gondoskodik egyetlen szál virágról, úgy fog gondoskodni Rólad is.
Sose félj! Gyökereid erősen kapaszkodnak a tápláló talaj mélységeibe, biztonságot adva ezzel minden veszély, bánat, és könnyek idején is, hogy a mélységből, magasra emelkedhess.
Fejlődj. Növekedj. Ragyogj…és meglátod az idő múlásával sokan megcsodálnak Téged!
