El akartam mondani,
Milyen szép az érzés,
A Tőled kapott gyengéd féltés
Új színt adtál életemnek,
Köszönjem a véletlennek?!
El akartam mondani,
Hogy az őszt nem szeretem,
De Te tavaszt hoztál szüntelen…
Mindez csak a véletlen?!
Ne menj el, pillanat,
Ne hagyj el soha,
Maradj itt nappal,
Mint földre szállt angyal,
Maradj velem, kérlek,
Ez minden, amit kérek.
El akartam mondani,
Hogy boldog vagyok.
Lelked csendjében, mint izzó, égi fény,
Hozzám újra vissza-visszatér.
Mi a végtelenben él, nem fél, nem kér…
Suttogva meséli el, mit remél.
Ne menj el, pillanat,
Ne hagyj el soha,
Ragyogj nekem a fényben.
Táncoljuk az éjben,
Bársonyos, őszi ködben,
Bánatban, örömben…
El akartam mondani, mily` csodás a nap,
Melyben megcsodálom önmagam
…melyben megtalállak Téged…
És megcsodálom léted.
El akartam mondani,
Milyen szép a jelen,
Melyben meghívott a végtelen,
Melyben szavak nélkül is megéljük
Minden csodás érzésünk.
Ne menj el, pillanat,
Ne hagyj el soha
Költözz újra a testembe,
Legyél lelkem vendége,
Elvarázsolt végtelen
Ébreszti szüntelen
Mélységbe zárt lelkem,
De tudom!…
…már nem kell többé félnem.
